 A sikertörténet 1902. március 6-án kezdodött. Egy csoport futballrajongó hivatalosan megalapítja a Madrid Futball Klubot (az alapító okirat szerint "sportjátékok gyakorlása céljából") és létrehozza az elso igazgató tanácsot. A katalán(!) származású Juan Padrós Rubio lesz az elnök, Enrique Varela-t választják alelnöknek, Manuel Mendía titkári - , José de Gorostizaga kincstárnoki pozíciót tölt be, míg Antonio S. Neyra, Mario Giralt, Carlos Mertens, Álvaro Spottorno és Arturo Meléndez pedig az igazgatóság tagjai. Ezzel Juan Padrós hivatalossá teszi azt a klubot, mely két évvel korábban Juan Palacios vezényletével alakult. Ez a vezetoség tervezi meg a csapat arculatát - lemásolva a híres London Corinthians mezét. A játékosok ettol kezdve fehér shortban, és pólóban - ujján lila csíkokkal díszítve - , kék zokniban és sapkában futnak ki a pályára. A Madrid FC nem az elso madridi csapat, de ok tekintendok a Real Madrid elodjének, nem pedig az 1897-ben alapított Foot-ball Sky...
Három nappal késobb a csapat lejátssza elso mérkozését a saját játékosokból összeállított két csapat közötti játék célja, hogy felállíthassák az elso számú csapatot, valamint bátorítsák az elso nézoközönséget. A kék csapat: Meléndez, J. Padrós, Spottorno, Gorostizaga, Mendía, Páramo, Neyra, A. Giralt, F. Palacios, Martens és Rodero. A piros csapat: J. Giralt, Meléndez, Molera, Salvador, Valcárcel, Spottorno, Stampher, J. Palacios, Varela, Celada és Bueno. Ugyan a gólnak nincs jelentosége, de a kékek nyernek 1 - 0 -ra. A mérkozést a Plaza de Toros sugárúton játszották. Az gárda elso klubhelyiségeként a Padrós fivérek tulajdonában lévo Al Capricho áruház hátsó helyisége és a La Taurina Taverna szolgált. Ez utóbbiból indulnak az elso "bevetésre".
A Heraldo del Sport címu lap 1902. március 22-i számában megjelenik az "Instrukciók a jó futballhoz" az angol Arthur Johnson tollából. Ot kérik fel az edzoi posztra. Johnson foglalta rendszerbe a futball zurzavaros világát eloször.
1902. április 15-én lefektetik az új klubszabályokat és átadják a rendorfonök részére. Néhány nappal korábban az igazgatótanács meglátogatta Madrid polgármesterét azzal a céllal, hogy XIII. Alfonz király koronázása alkalmából egy versenyt írnának ki. Végül ez a rendezvény vált az elso Királyi Kupává.
1902. május 13: a bajnokság az elso nagy nemzeti derbivel kezdodött a Barcelona és a Madrid csapata között. A katalánok gárdájában több külföldi játékos is szerepelt és 3 - 1 -es gyozelemmel távoztak. Vigaszképpen a Madrid legyurte az Espanol-t 3 - 2 -re, elnyerve ezzel a Barcelona elol a Copa de la Gran Pena -t. Ez volt az elso trófea, mely a klub vitrinjébe került. Az ötcsapatos bajnokságot egyébként a Vizcaya Bilbao nyerte a madridi Hipódromoban.
1903. április 08-án (egyébként innentol már Campeonato Espananak hívják a sorozatot, és három csapat vesz részt) a Madrid elveszti a bajnokság döntojét az Athlétic Bilbao ellenében. Az eredmény 3 - 2. A küzdelem végén J. Giralt, a Madrid kapitánya visszavágót kér másnapra Mr. Astorquia-tól, az Athlétic kapitányától. Érdekesség, hogy akkoriban igazi kapus nélkül játszott a Madrid, meglehetosen támadó felfogásban, olykor 7-8 csatár is volt a keretben.
1904. januárjában a Madrid egyesül a Moderno, az Amicale és a Moncloa gárdájával. Az Amicale-ben francia vendégjátékosok is játszottak. Carlos Padrós lemond a Madridi Futballklubok Szövetségének elnöki posztjáról, hogy bátyja, Juan helyett átvegye az irányítást a Madrid felett. A csapat nem indul a bajnokságban, ám jön az 1905-ös év...
1905. április 18. A Madrid megnyeri elso spanyol bajnoki címét, az Athlétic Bilbao felett 1 - 0 -ra diadalmaskodva. Pedro Parages beadását Prast értékesítette.
1905. október 23. M. Loubet francia elnök Spanyolországi látogatása alkalmára Carlos Padrós megszervezi az elso nemzetközi mérkozést. A párizsi Gallia Sport 1 - 1 -es döntetlent játszott a gárdával a madridi lóversenypályán.
1906. április 10. A Madrid a baszk Athlétic ellenében 4 - 1 -es diadalt könyvelhet el, megnyerve ezzel a második kupabajnokságot. Egy nappal korábban a nemzeti senior csapat, a Recreativo Huelva (angolok alapították) szenvedett vereséget tolük. Az eremény 3 - 0.
1907. március 30. A Madridnak sikerül elnyernie a spanyol kupát, a Vizcaya-t verve, Prast értékes találatának köszönhetoen. Ez az elso kupa, amit a csapat hazavihetett, miután három egymás utáni évben is gyozedelmeskedtek.
1908. április 13. Zsinórban a negyedik bajnoki címet hozzák el a Sporting de Vigo legyurésével (2-1). Ebben az évben Adolfo Meléndezt választják elnöknek az új igazgatótanács élére. Carlos Padrós örökös tiszteletbeli elnöki címet kap.
Ekkor már állandó játékosokra épült a csapat, például mind a négy kupagyozelemnek részese volt a kiváló kapus, Adolfo Alvarez Buylla, a védo José Angel Berraondo és Joaquín Yarza, a fedezet Enrique Normand, Taurie és Manuel Yarza, a francia születésu csatár, Pedro Parages Diego-Madrazo, Manuel Prast és Frederico Revuelto.
1912. október 31-én felavatják az elso, kerítéssel körbevett pályát az O´Donnell-en. Laureano García Comiso tulajdonában van és havi 1000 peseta-ért a Madrid bérbe veszi. A lelátós pálya 216 nézonek biztosított ülohelyet! Ebben az évben egy ifjú csatár csatlakozik a társasághoz. O Santiago Bernabéu. Róla még a késobbiekben nagyon sok szó fog esni...
1916. október 30. Számos, gyenge eredménnyel teli év után 4 - 0 -ra verték a Athlétic de Bilbao csapatát, a bajnokság kupáját ismét elhozták. Ezt megelozoen a gárda elnyerte a regionális bajnoki címet, 1913 óta eloször. Adolfo Meléndezt az igazgatótanácsban történt változások után örökös tiszteletbeli elnökké választották.
1917. május 15. A Madrid kialakított egy maroknyi csapatot, amely annál inkább volt rendkívüli: Teus, Erice, Eulogio, Aranguren, Ricardo Alvarez, Antonio de Miguel, (a "tudós"), Sansineca, a Petit testvérek, Castell, Bernabéu, Sotero Aranguren... és elnyerték a bajnoki címet, két izgalmas mérkozés után.
1920. június 29. történelmi momentum a klub életében. A spanyol uralkodó (XIII. Alfonz) a királyi (Real) címet adományozta az együttesnek, valamint rendeletében engedélyezi a címer használatát is. Ettol fogva új nevet kapott a társaság. A Real Madrid megszületett.
1920. december 13. Portugáliában kezdték elso komoly nemzetközi útjukat. A játékosok megismerhették a híres "sacatrás" csatakiáltást a Benfica és a Porto otthonában, majd Olaszország felé fordultak. Itt 5 mérkozést játszottak négy városban: Torinoban, Liornaban, Bolognaban és Genovaban. Megszülettek az elso nemzetközi szerzodések.
1923. április 29. A Ciudad Lineal átadása. Ez már füves pálya. A nyitó mérkozésen a Real Madrid 8000 nézo elott 2-0 -ra legyozte az Irúnt. Mindkét gólt José María Ubeda szerezte. Ebben az idoben építette az Atlético a Metropolitano-t. Ennek köszönheto az, hogy a fováros vált a spanyol futball központjává.
1924. május 17. A José María Castell által épített 22.500 férohelyes Chamartín avatása. Az angol kupagyoztes Newcastle és a Real Madrid játszották az elso mérkozést, ofelsége D. Gonzalo rúgta a kezdo rúgást. A mérkozést 3-2 arányban a Real nyerte.
1925. augusztus 27. A csapat eredményes útról tér vissza. Vereségeket szenvednek ugyan, ám Angliában, Dániában és Franciaországban hasznos tapasztalatokat gyujtenek. Néhányat ezek közül bevesznek a gyakorlatba, most a Barcelona ellen. Egy napra a mezt lecserélik lemásolva az angol divatot: fekete short-ot és kockás selyem inget öltenek. Quesada "kipróbálja" a lest és a szándékos szabálytalanságot. A Barcelona pedig nem engedi a csapatot az elodöntokbe...
A spanyol professzionális futball elso évében (1926) a Real Madrid leigazolja az Arenas Guetxo közismert válogatott játékosát, José María Penát. Kinevezik az elso spanyol edzot a klubnál: Arthur Johnssont Juanito Carcer váltotta.
1927. július 14. Santiago Bernabeu sikeres turnéra vitte a csapatot az amerikai kontinensre. A végeredmény a következo: 16 meccs, 9 gyozelem, 4 vereség, 3 döntetlen, 44 gól ide, 22 oda. Ami a legfontosabb, az új földrész elkezdi csodálni a Real Madridot.
1928. szeptember 6. Új játékosok mutatkoztak be: Cabo, Morera, López és Gaspar Rubio. Ez utóbbi válik a helyiek bálványává, bár a húsz évesen Levantéból érkezett játékos állítólag nem futotta be azt a karriert, amit jósoltak neki.
1929. február 10. Az elso hivatalos spanyol bajnokság elso Real Madrid mérkozése. A Real 5 - 0 -ra nyert a CD Europa ellenében, ezzel a Primera Divisionbeli elso gyozelme rögtön meg is volt. Jó kezdés! Az elso bajnokságot azonban a Barcelona nyerte, a Madrid a második lett. A két csapat rivalizálásának történelmi okai vannak, errol egy külön fejezetben lesz szó.
1930. szeptember: Ricardo Zamora a Real Madridhoz érkezik a tetemes, 150.000 pesetas summáért. Zamora neves játékos volt és a hírneve csak nott a királyi gárdában, egyidejuleg öregbítve ezzel új klubjának hírnevét is. Az "isteni" becenevu katalán játékos volt a Real Madrid elso világsztárja. A csapat edzoje pedig ekkor a magyar Hertzka Lipót!
1932. április 3. Az utolsó forduló után a Real Madrid állt az élen. Az új játékosokkal, mint Ciriaco, Quincoces, Luis Regueiro, Hilario, Bestit, Olivares és Ateca a Madrid bajnokká küzdötte magát anélkül, hogy akár egyetlen meccset is vesztett volna. Bernabéu sztárigazolási politikája meghozta a várva várt eredményt. (A csapat nevében ekkor nem szerepelt a "Real" jelzo). Egy évvel késobb a korábbi Barcelona-játékossal, José Samitierrel sikerült a bajnoki címet megvédeni.
1934. május 06-án Hilario és Lazcano találatával 2 - 1 -re diadalmaskodott a Real Madrid a Valencia ellen, ezzel 17 év után végül megnyerte a kupát. A bajnokságban ezúttal ezüstérem jutott
1935. április 28. A bajnokságot a klub második helyen zárja. A 3. legjobb góllövo 17 találattal Sanudo lett, és ami érdekes: mindezt 5 meccsen hozta össze. 4 mérkozésen 4-4 alkalommal rúgta a kapuba a labdát. Ha egyszer Sanudo szerencsés, akkor szerencsés...
1936. június 21. Emlékezetes mentés. Ennek köszönhette a Real Madrid a kupát a Barcelona ellenében. A Madrid nyerésre állt (2-1), de csak 10 emberrel játszottak. A második félidoben Escolá hatalmas lövést zúdított a kapura. Kapusunk, Zamora hihetetlen érzékkel ujjheggyel tornászta ki a sarokra tartó labdát. Ebben a pillanatban legendává vált...
1939. április 19. A polgárháború után Pedro Parages összehívta a társaságot, hogy összeszedjék a tagokat és megújítsák a klubot. A háború tönkretette a pályát (rabokat oriztek rajta), a játékosok és a tagok nagyrésze szétszéledt. A romokból kellett újjáépíteni, Parages-nek sikerült!
1941. április 05. Egy nagy legenda játssza utolsó mérkozését a klub színeiben: Jacinto Quincoces, a világ akkori legjobb védoje.
1942-ben a Real Madrid másodikként zár a bajnokságban a Valencia mögött.
1943. június 13. Egyike a klub legnagyobb gyozelmeinek. A Les Corts-ban (Barcelona) elszenvedett 3 - 0 után egy kupameccsen a Madrid vitatható körülmények között legyozi a katalán FC Barcelonát 11-1-re! A madridisták (és a rivális) soha nem felejtik ezt a napot!
1943. szeptember 15. Rettentoen fontos nap a klub történetében. Santiago Bernabéut ellenszavazat nélkül választják az elnöki posztra. Az o elnökké nyilvánításával a Real Madrid jelenkori történelmének legnagyobb lapja kinyílt. A csapat csak a tízedik pozíciót szerzi meg a bajnokságban, Bernabéu pedig megelégeli a folyamatos sikertelenséget, az alacsony nézoszámot és kidolgoz egy olyan tervet, amely az 50-es 60-as évekre beérik és a Real Madridot Európa csúcsára emeli. Addig azonban számos, viszonylag sikertelen év következik...
Az elkövetkezo években azonban a bajnokságon a Barcelona és a városi rivális Atlético Madrid osztozik.
1944. június 22. Santiago Bernabeu elso nagyobb terve kezd valósággá válni: az új stadion telkét megvásárolják.
1944. október 27. A Chamartín földjét megszentelik és a munkálatok elkezdodnek. Santiago Bernabéu csákánnyal a kézben szimbolikusan megkezdi Spanyolország legnagyobb stadionjának építését.
1945 június 5. Encinas lemondása után Jacinto Quincoces - addig a válogatott trénere - átveszi a csapat edzoi pozícióját.
1946. június 9. Tíz évvel 1936 után a blancók ismét elnyerik a kupát az abszolút esélyes Valencia elol. A Madrid 3-0-ra nyer. A bajnokságban azonban ekkortájt tarol a Barcelona és a kiváló Atlético Madrid...
1946. június 20. Quincoces egyik álma megvalósul: amint Luis Molowny eleget tesz hadkötelezettségbeli feladatainak, a Real Madrid szerzodteti. A felejthetetlen "Mangas" a klub újabb mérföldkövét jelenti.
1946. december 25. Emlékezetes mérkozés a San Lorenzo de Almagro ellen, akik épp európai turnén vettek részt. Az argentínokat megelozte hírnevük és túl optimistáknak bizonyultak a mérkozés elott. A végére 4 gól kaptak, a Metropolitano megdöbbent és ámulatba ejtett közönsége elott.
1947. június 9. Újabb jelentos utánpótlás érkezett a királyi gárdához. Narro, Munoz, Pahino, Gabriel Alonso és Macala. Az új korszak elso kupáját megnyerik, amelyet Eva Duarte Perón, az akkori argentín elnök felesége adott át.
1947. december 14. Megnyílik a Santiago Bernabeu stadion. A nemzetközi sajtó az arénát a legjobbnak ítéli Európában. Az elso gólt az új pályán Barinaga szerzi. A nyitó meccs az Os Belenenses ellen hazai gyozelemmel végzodik. Az eredmény: 3-1.
1948. január 27. A brit Mr. Keeping, a Southampton és a Fulham egykori futballistája foglalja el a Real Madrid edzoi székét. A brit forradalmat csinál újszeru taktikájával.
1948. május 28. A taggyulés egyhangúan megszavazza Santiago Bernabéu "Kiérdemesült és Megbecsült Elnök"-i címének adományozását Real Madrid Club de Fútbol-ért végrehajtott tevékenységéért és folyamatos erofeszítéseiért. Bernabéu egy olyan csapatot álmodott meg, amely több tízezer nézo elott játszik, uralja a hazai, valamint a nemzetközi mezonyt is. A stadion épült a támogatók pénzébol, akik ezért cserébe használhatták a klub nyújtotta szolgáltatásokat, mint például a teniszpályákat, tornatermeket. Már "csak" a csapatot kellett összehozni.
1950. szeptember 1. Létrejön a Real Madrid Információs Bulletinje, egy lap azzal az egyszeru és ambíciózus céllal, mint hogy a Real Madrid legtöbb szurkolói felé legyen szóvivo. A borítón Bernabéu kézírásos szövege áll: "Sok sikert kívánok a madridista Bulletin szerkesztoinek. Csak egy tanács egy öreg embertol: bánj jól a barátaiddal, de bánj sokkal jobban az ellenségeiddel! Egy nagy ölelést küldök minden madridista részére." Több, mint 40 évnyi híradás után a Real Madrid tevékenységérol, a régi Bulletin átadta a helyét a Real Madrid magazinnak, amely az egyik jelenlegi kapocs a Madrid rajongók és a Real Madrid között.
1952. március 06. A Real Madrid 50. évfordulóját ünnepelik. A klub ötven éves, fél évszázadnyi futball és történelem. Különbözo rendezvényeket szerveznek, közöttük egy nemzetközi torna is helyet kap. A Millonarios (Milliomosok), az amerikai kontinens legreprezentatívabb társulata szerzi meg a trófeát. Egyik legkiemelkedobb játékosa bizonyos Alfredo Di Stéfano...
1952. május 15. A bajnokság befejezodik és 20 góllal Pahino lesz a gólkirály. Egy találattal többet szerzett, mint Kubala.
1952. június 28. A Madrid új latin-amerikai körútra indul. Két kolumbiai összecsapás után Venezuela felé veszi az irányt, hogy részt vegyenek a "Kis" Világ Kupán. A magas színvonalú ellenfelek ellenére Ipina gárdája megérdemelten gyozedelmeskedik.
1952-53-ra kialakult egy olyan csapatgerinc, amely már eloremutatott, hogy a Bernabéu-i politika sikeres lesz: a kapus, Juanito Alonso, Lesmes II, Zárraga, Molowny, Munoz és Olsen (nevével ellentétben o nem dán, hanem argentín, a Real Madrid elso csatársztárja). Az MTK ezidotájt járt Madridban, és 4-2-re verték a Realt. Kis híján sikerült szerzodtetni Kubalát, de végül o éppen a Barcelonához került. Bernabéu azonban, ahogy maga is mondta, a Barcelona mintájára tovább szerette volna erosíteni csapatát. Kubala Lászlóhoz hasonló játékost akart találni és nemsokára a Real Madrid meg is szerezte Alfredo Di Stéfanot, a Milonarios 26 éves játékosát! Nem mellékesen további erosítés Francisco Gento a Racing Santanderbol... Innentol kezdve minden évben legalább egy sztárjátékos (Rial, Kopa, Dominguez, Santamaría, Didí, Simonsson, Puskás) érkezett a Madridhoz, akik rendkívül eros csapatot is tudtak alkotni!
1953. szeptember 27. Alfredo Di Stéfano, a futballtörténelem talán legnagyobb játékosa elso bajnoki mérkozését játssza a Real Madrid színeiben. A Racing Santander ellen rögtön góllal mutatkozik be. Kemény tárgyalások elozték meg szerzodtetését, miután a Barcelona szintén soraiban szerette volna tudni. Igazi blanco, nagyon-nagyon a fehérekhez húzta a szíve, hogy a klubért harcoljon és dicsoítse hírnevét.
1954. április 18. Felcsendül a gyozedelmi himnusz a Chamartínban a Valencia elleni gyozelem után. A csapat 21 év elteltével a La Liga bajnoka. Di Stefano elso éve volt a Spanyolországban, az elso egyéni díját is megszerezte, o lett 29 találattal a bajnokság gólkirálya.
1955. január 04. Az Igazgatótanács egyhangú döntése alapján a Chamartín pálya nevét Santiago Bernabéu Stadionra változtatják.
Ebben az évben a Latin-kupa is a Villalonga vezette csapat vitrinjébe kerül, elorevetítve, hogy a leendo Bajnokcsapatok Európa Kupája elso számú esélyese a Real Madrid!!
1955. szeptember 18. A Real Madrid elso fellépése az Európa Kupában. Bernabéu erofeszítései elérték a várva várt eredményt. Köszönhetoen bátorságának, törekvéseinek, a legjelentosebb európai versenysorozat létrejött.
A Servette, Partizan, és az AC Milan sem jelentett akadályt, így 1956. június 13-án Párizsban 45.000 nézo elott a Real Madrid megnyeri az elso Európa Kupáját. A francia Stade Reims (Kopaval, Fontaine-nel, Piantonival és Vincent-nel a soraiban) volt az ellenfél egy kemény és izgalmas küzdelemben, ami a fehérek 3-4-es gyozelmével végzodött. Pedig a 9. percben már 2-0-ra is vezetett a Reims, és még a 61. percben is 3-2 volt az állás a franciák javára. A Madrid azonban tudott újítani betalált Marquitos és Rial is, alakítva ki a végeredményt.
A következo kiírásban csak a második körben kellett a királyi gárdának csatlakoznia (a címvédo jogán). Ott viszont a az osztrák Rapidot csak harmadik mérkozésen sikerül legyurni, de a Nice már könnyebb feladat volt. 1957. április 11-én a stadionban az addigi legtöbb nézot számolták, a Madrid történelme legfontosabb mérkozését játssza. Felejthetetlen este volt, ahogy 100.000 torokból hallatszott a buzdítás. A legendás Manchester United elvérzett a hatalmas küzdelemben (3-1).
1957. április 25. Byrne, a Manchester kapitánya így nyilatkozott: "Ma este az Old Trafford pokollá változik. Nincs olyan isteni hatalom, amivel elkerülhetnék a kiesést!" Ám néhány órával késobb Kopa (aki késobb a svédországi VB-n 13 gólt lott) és Rial lecsendesítették Manchestert... A Madrid ismét bejutott az Európa Kupa döntojébe!
1957. május 30. A Bernabeu Stadion üdvrivalgástól hangos. A Madrid megszerzi második BEK-gyozelmét a Fiorentina ellen (2-0). Ahogy Miguel Munoz a magasba emeli a trófeát a pálya közepén fehérrel díszített emelvényen, Bernabeu könnyekben tör ki. Az o Madridja lett a kontinens királya. (Megjegyzem, hogy ezen a mérkozésen tudomásom szerint megdolt a Manchester elleni nézocsúcs. 125.000-en láthatták a helyszínen ezt a találkozót.) A BEK gólkirálya ebben az évben Di Stéfano.
1958. május 28. A harmadik BEK-döntot Brüsszelben (67.000 nézo elott) tartják, a királyi gárda az AC Milannal (soraiban: Liedholm, Schiaffino, Maldini) csap össze, amely hosszabbítást harcol ki. 3-2 lett a végeredmény, ami meghozta Carniglia edzo csapatának a harmadik trófeát Di Stéfano, Rial és Gento góljának köszönhetoen. Ez volt az eddigiek közül a legnehezebb dönto, az idáig vezeto úton a Royal Antwerpt, a Sevillát és a Vasast kellett legyozni.
A klub technikai igazgatója, a magyar származású Östereicher Emil ajánlatára Bernabéu fogadta Madridban Puskást Ferencet, aki önkritikusan a súlyfeleslegére (kb. +18 kg...) hivatkozva szabadkozott, de Bernabéut ez nem különösebben érdekelte. 1958. augusztus 11-én hosszú tárgyalások után Puskás Ferenc leszerzodik a Real Madridhoz. Ez az igazolás lesz a szezon legnagyobb fogása, Miguel Munoz pedig befejezi profi-játékos karrierét. Hamarosan Puskás is be tud illeszkedni a csapatba, így a világ legjobb támadóötöse a Madridé. Bár a bajnokságot a Barcelona nyeri, a BEK-trófea fontosabb Bernabéu elnök számára.
A Besiktas, a Wiener SC és az Atlético Madrid után a stuttgarti döntoben (1959. június 03.) a negyedik Európa Kupa is bekerült a vitrinbe. A rivális újra a reimsi Stade, akik 2-0-ás vereséget szenvednek. A gólszerzok: Di Stéfano és Mateos, aki a sérült(?) Puskás helyére került be. Carniglia nem igazán szerette Puskást, Bernabéu pedig amint rájött, hogy a magyar támadót miért mellozte, azonnal kirúgta nem sokkal második BEK gyozelme után... A BEK gólkirálya egyébként természetesen ismét Di Stéfano, néggyel kevesebb góllal, mint elozoleg (6 gól).
A spanyol bajnokságokat a Barcelona nyeri, közben a nemzetközi kupában a luxemburgi Jeunesse Esch, a francia Nice, és a Barcelona legyozésével bejut a Real a glasgow-i döntobe. 1960. május 15. A futball megdicsoülése... Az ötödik Európa Kupa gyozelem utáni hangulat nem tükrözi a jelentoségét, noha megnyerték. Szép játékban vesztes állásból fordítva 7-3-ra a Real a Hampden parkban 134.000(!) nézo elott legyozte az Eintracht Frankfurt csapatát (sokak szerint minden idok legjobb BEK-döntojében, többek között Puskás Ferenc négy góljával, amely valószínuleg örök rekord marad BEK/BL-döntoben). És még egy adalék 7 meccsen szerzett 12 góllal a BEK gólkirálya Puskás Ferenc!
A csapat kulcsjátékosai már 30 fölött jártak, túljutottak pályafutásuk csúcsán (Di Stéfano és Lesmes 34, Puskás 33 éves volt, Rial 32, Santamaría 31, Zárraga is betöltötte már a 30-at). 1960. november 09-én bekövetkezett az elso európai kiesés öt egymást követo évnyi siker és dicsoség után. A Barcelona megtöri az utunkat egy vitatott selejtezon. A visszavágón az angol Leafe játékvezeto a csapat 4(!) gólját nem adja meg és több nagyobb Barça-szabálytalanságot is simán továbbenged... A döntoben végül a Barcelona alulmaradt a Guttmann Béla edzette Benficával szemben, pedig Kocsis és Czibor is betalált katalán oldalon.
Bernabéu eloszerzodést köt a Santosszal. Pelét szeretné leigazolni. A csatársorunk azonban nem várt módon még több évig világszínvonalon teljesít, így Pelé soha nem lett a Real Madrid játékosa. A spanyol bajnokságban dicsoséges sorozat következett, számos bajnoki cím bizonyította a Real Madrid egyeduralmát. 1957 és 1964 között nem veszített hazai pályán a Real egyetlen mérkozést sem, és hogy fokozzuk egy kicsit: Puskás Ferenc ottléte alatt 120 hazai meccsébol mindössze kettot(!) vesztett el a csapat!
1961. március 12. A stadion ismét a dicshimnusztól zeng. Addig egyetlen spanyol csapat sem ért el ennyi gyozelmet a bajnokságban. 30 mérkozésbol 24-et megnyert és már öt héttel a befejezés elott "megnyerte" a bajnokságot. Puskás lett a Pichichi-díjas, azaz a legtöbb gólt lövo, 27 találattal.
1962. május 02. Micsoda csalódás! A Benfica legyozi a csapatot az Európa Kupa döntojében, ahol minden összeesküdött ellenünk. Egyike volt a klub legkeserubb napjainak, nem a vereség miatt, hanem amiatt, hogy a 90 percre a szerencse teljesen elpártolt tolünk. Az 5-3-as mérkozés mindhárom madridi gólját Puskás Ferenc szerezte.
1963. május 18. Átadják a Ciudad Deportiva sportkomplexumot, gyarapítva ezzel a klub vagyonát és teret adnak a jövo sztárjainak fejlodéséhez.
1963. augusztus 20. Venezuelában a kormányellenes gerillák elrabolják Di Stéfanot, hogy a világ figyelmét ügyükre irányítsák. A hírek a világ minden sarkába eljutnak; egészen addig, míg el nem engedik, ettol hangos a sajtó. Nagy rettenet volt, amely szerencsésen ért véget.
1964. május 27-én a Real Madrid 3-1 arányban elbukja a BEK-döntot az olasz Internazionale-val szemben. A madridi gólt Felo szerezte. Róla például azt kell tudni, hogy az összes madridi gólját a BEK-ben szerezte.
1965. április 18. A Madrid eléri az ötödik ligabajnoki címét zsinórban, abban az évben, amikor az elso "hippik" csatlakoztak a gárdához: Grosso, Pirri, Sanchís, De Felipe, Morollón...
1966-ban kivételesen nem a Real Madrid lett a spanyol bajnok, de pont ebben az évben, május 11-én ismét BEK-gyozelemnek örülhet a Bernabéu népe. A híres "ye-ye nemzedék" meghódítja Európát. Egy csodás csapat, az ifjú tehetségek és a tapasztalt, rutinos játékosok keveréke, leveri a Partizan Beogradot és feléled az elveszett nagyság, amilyen a Madrid fénykorában volt. Francisco Gento pedig a futballtörténelem egyetlen játékosa, aki hat gyoztes BEK-dönton játszott (plusz két vesztes dönton is). A gólszerzók Amancio és Grosso. A Heysel-ben már nem volt Di Stéfano, valamint a sérült Puskás (a sorozat házi gólkirálya öt góllal) sem szerepelt. Egy ideig Európa csupán két dologról beszélt: a Beatlesrol és a Real Madridról.
1967. június 07-én a madridi klub, a rajongók és a focivilág összegyulik, hogy tisztelegjen a legnagyobb játékos, Alfredo Di Stéfano elott. Az o neve mindörökké összeforr a Real Madriddal. Puskás Ferenc is visszavonul, a csapatkapitányi karszalagot a veterán Gento kapja.
A nagy külföldi sztárok igazolása ekkor hagy alább, Munoz mester feladata ifjú spanyol tehetségek beépítése a csapatba. Az Amancio, Velázquez, Grosso, Pirri, Zoco által fémjelzett nemzedék is sorra nyerte a bajnokságokat és spanyol kupákat, de a nemzetközi porondon nem igazán tudtak maradandót alkotni... 1969. május 26-án 80.000 nézo láthatta Puskás Ferenc búcsúmeccsét, melynek teljes bevételét "Pancho" kapta, míg a két nappal késobbi - ugyancsak a Santiago Bernabéu stadionban rendezett - Milan-Ajax BEK-döntore mindössze 31.782-en voltak kíváncsiak...
1971. május 21. Eloször játszunk a KEK-döntoben. A Chelsea gyoz 2-1-re. Paco Gento 18 évnyi egyedülálló karrier után ezen a napon játssza utolsó hivatalos mérkozését a fehérek színeiben.
1972. december 14. A Bernabéu stadion fennállásának 25. évfordulóját ünnepelik, és tisztelegnek az utánozhatatlan Gento elott. Futballsztárok jönnek, hogy a leggyorsabb szélsovel játszhassanak.
1974. június 29. A Real gyozelmétol hangos a világ, a kupában a Barcelonát alázza 4-0-ra (Rubinán, Pirri, Aguilar és Santillana góljával). Pedig a Barcelona volt a favorit. Molowny edzette a fehéreket, Miguel Munozt váltva, aki 25 év után hagyta el a gárdát.
1975. szeptember 03. A foci újabb tehetsége hagyja ott a futball világát: Amancio Amaro, a Mágus. A Madrid a Penarol csapatát teríti le. Az eredmény 2-0. A meccset Amaronak ajánlották, akit a 3 "G" jelzovel is illettek: "grande, genio y gallego". Avagy: nagy, zseniális és galíciai.
Amíg a királyi gárda képtelen a BEK-dönto közelébe jutni, addig a városi rivális Atlético kétszer is eljut oda, ám a Bayern München gondoskodik róla, hogy ne kerüljön spanyolhonba a BL-serleg. (1976. áprilisában a Bayern München az elodöntoben a Real Madridot is búcsúztatta). Talán ez is egyik oka annak, hogy a következo néhány évben három remek német labdarúgó is megfordul (mi több: maradandót alkot) a Real Madridban: Breitner, Netzer és Stielike. A leggyakoribb kezdo a Miguel Angel - Benito, Pirri, Rubinan, Camacho - Del Bosque, Netzer, Breitner - Amancio, Roberto, Santillana összeállítású tizenegy.
1977. március 17. A Real Madrid fennállásának 75. évfordulója. Nagy ünneplések, megemlékezések zajlanak.
1977. április 29. A klub szerzodteti a német Ulrich Stielike-t, akihez néhány nappal késobb Juanito csatalkozik. Két különbözo játékos, két teljesen különbözo játékstílus, két nagy sztár a fehérek szurkolóinak.
1978. június 02. A világ futballjának fekete napja. Meghal Santiago Bernabéu, a Real Madrid elnöke az elmúlt 35 évben, aki a klub mellett állt 1900 óta. Úgy ment el, ahogy jött: semmit sem vitt el. Örökségül hagyta az erofeszítést, vitalitást a klubért, elérte a ragaszkodást és a sport világának csodálatát. Annyira a Real Madrid része volt, hogy amikor meghalt, a történelem egy kis része vele halt.
1978. szeptember 03. Luis de Carlos veszi át az elnöki széket és egy átmeneti idoszak veszi kezdetét Történelem
1979. augusztus 31. Az elso Santiago Bernabéu kupa indul, négy európai óriás is részt vesz: Real Madrid, Ajax, Bayern München és a AC Milan.
1980. június 04. Egyedülálló és megismételhetetlen dönto a Santiago Bernabeu Stadionban. A Királyi Kupa döntojében a Real Madrid és a Castilla küzd. A meccs a "szülok és a gyerekek" között az idosebbek javára dol el: 6-1. A találat volt a legkevésbé számító momentum, mert a fehér szurkolók új buzdítást skandáltak: Castilla, Real Madrid!
1981. május 27-én a királyi gárda számára hosszú szünet után újból elérheto közelségbe kerül az Európa Kupa. Vujadin Boskov csapatának azonban a Liverpool ellen sajnos nem sikerül megnyerni a Palotai Károly vezette döntot (0-1). Kennedy 82. percben lott góljával szertefoszlatta a blancok gyozelmi reményeit minden idok legunalmasabb BEK-döntojében.
1982. február 11. Új eredményjelzoket vásárol a társaság, ezzel a világon az elso, aki így automatizálja a kijelzést. Ez volt a csúcsa annak a fejlodési folyamatnak, amit a Futball Világbajnokság megrendezéséért tettek.
1983. május 11-én az Alex Ferguson vezette Aberdeen 2-1-re felülmúlja a Real Madridot a KEK döntojében. A királyiaknak így soha nem sikerült megnyerniük ezt a sorozatot, amely 1999-ben meg is szunt.
1983. december 04. Alfredo Di Stefano, aki szerencsére visszatért a csapatba, elkezd a Castilla-ból focistákat válogatni. Azon a napon a Murcia ellen Martín Vázquez és Sanchís már játszik. Ez utóbbi rúgta a gyoztes gólt.
1984. február 05. Emilio Butragueno, a Segunda División gólkirálya és a bajnokság legfiatalabb, legjobb játékosa a kezdok között játszik a Cádiz ellen. A bemutatkozása már elorevetítette a jövot: a második félidoben 2 találatot szerzett és így a blancóknak hozta meg a gyozelmet. A Real Madridban új legenda született.
1984. június 17. Az új korszak kezdete. Amancio által beérett az a munka, amit még Alfredo Di Stéfano kezdett. Míchelt teszi a kezdobe. A "La quinta del Buitre" néven ismert híres generáció, amit Amancio hozott össze még a Segunda Divisiónban, újra együtt. Ez egy új és sikeres idoszak kezdete. Újabb jelentos személy érkezik a Real Madrid családjába: Jorge Valdano...
1985. május 28. Megérett az ido az elnökcserére. Ramón Mendoza a blancók új vezére. Gyümölcsözo idoszak indul a gárdánál, a siker, sportszeruség és nagyobb igazolások ideje.
1985. május 22. A Real Madrid emberfeletti teljesítménnyel öt bajnoki gyozelem nélküli év után ismét nyer, elhódítja az UEFA-kupát a Videoton ellen, pedig az Anderlecht elleni 0-3 után ez már veszett ügynek tunt (sorrendben a Wacker Innsbruck, az FC Rijeka, az Anderlecht, a Tottenham és az Inter (Zengával, Bergomival, Kalle Rumeniggével, Altobellivel, és Bradyvel a soraiban) voltak a legyozendo ellenfelek). Hugo Sánchez, Gordillo és Maceda már épp olyan tökéletes, mint a veteránok (Gallego, Juanito, Valdano, és Santillana) együtt a La quinta del Buitre generációjának ifjabb játékosaival. A Real Madrid történelmének legjobb csapatösszeállítása alakul ki.
1986. május 30. Új spanyol liga, a leghosszabb, amely addig volt (azóta volt már 22 csapatos is a bajnokság), köszönhetoen a létszámbovítéseknek. Változtatásra volt szükség, hogy egy kis életet leheljenek a bajnokságba, ám a végeredmény ugyanaz: a Real Madrid a bajnok, jónéhány ponttal a riválisok elott (még a kétpontos rendszerben). Az UEFA-kupa pedig ismét a leheto legjobb helyre kerül, a szenvedo alany ezúttal az 1. FC Köln (nameg az elodöntoben megint búcsúztatni kellett az Intert...). A következo évben újra a hagyományos rend szerint zajlik a versengés és mint mindig: a csapat nyeri a bajnokságot!
1987-ben a Bayern München a hazai 4-1-es gyozelmével szertefoszlatja a blancok álmait a BEK elodöntojében.
1988. április 18. Az európai dicsfény elillan. Olyan eros alakulatok lesöprése után, mint a Napoli, a Porto és a Bayern, a fehérek veszítenek a PSV Eindhoven ellenében ismét az elodöntok során (idegenben lott óriási potyagóllal a hollandok mennek tovább). Az Eindhoven lesz a Európa Kupa új birtokosa. Rossz szerencse kísérte a Realt, hogy nem jutott a döntobe, amelyet minden bizonnyal megnyert volna. Egy évvel késobb pedig a Rijkaard-Gullit-Van Basten fémjelezte Milan "szokás szerint az elodöntoben" Milanoban megalázza a Real Madridot.
A csapat ismét a bajnoki címre tör. Az utóbbi hónapok belviszályait leküzdve új az edzo (John Toshack) és két új zseniális labdarúgó, az argentín világbajnok hátvéd, Oscar Ruggeri, illetve Fernando Hierro a Valladolidból. 1990. májusában újabb nagyszeru idény ér véget a blancok számára. A Real Madrid mindenkit lesöpör a ligában (ötödik bajnoki cím sorozatban) és felállít egy nehezen túlszárnyalható rekordot: 107 találat 38 mérkozésen.
1991. április 14. Ramón Mendoza megnyeri a választást Alfonso Ussía ellenében, tehát megújítja az elnökségét. A választás napja mérföldko, a részvételi arány a legmagasabb volt a spanyol foci történelmében. Azon a napon a Valencia 4-0-ás vereséggel tért haza...
1992. március 06. A klub immár matuzsálem, 90 éves. 1902. március 6-a nagyon távol van már, amely napon egy feltörekvo csoport megalapította a Real Madrid Club de Futbol elodjét. 90 éve létezik, 32850 nap, ahol a boldog pillanatok feledtették a szomorú idoket.
1992. április 2. A labdarúgás világa és a madridisták a nagyszeru madridi játékost, Juan Gómez Gonzálezt, "Juanito-t" siratják, aki közlekedési balesetben vesztette életét Mérida-ból jövet a Bernabeu stadionbeli, Real Madrid - Torino találkozó után.
1993. június 26. A Real Madrid 17. spanyol kupáját nyeri, a Zaragoza-t múlja felül a döntoben (2-0) Emilio Butragueno és Mikel Lasa góljaival. Jelenleg ez a Real Madrid utolsó spanyol kupagyozelme.
1993. december 16. A Nou Camp-ban a szuperkupa visszavágója zajlik, a Real döntetlent játszik a Barcaval (1-1), ám a címet mégis a fovárosi csapat nyeri, mivel az elso, december 2-i, Madridban lejátszott meccsen a katalánokat 3-1-re gyurték le.
1994. május 07. A Bernabéu Stadion megnagyobbítása befejezodik, az új teraszokat és felso lelátókat adják át. 110.000 nézo jelent meg aznap, amikor a Real és a Barcelona összecsapott. A mérkozést a katalánok nyerték 1-0-ra.
1994. május 07. A csapat az I. Ibéria kupa bajnoka, ahol a Boca Juniorst gyozte le 4-3-mas összesítéssel. Az elso meccs a Santiago Bernabéuban madridista gyozelemmel ért véget (3-1), míg a másodikon az argentínok örülhettek Buenos Airesben (2-1).
1994. július 01. Jorge Valdano veszi át az elso csapat irányítását. Az edzo reménnyel és azzal a szándékkal tér vissza, hogy "visszahozza" a bajnoki címeket, amit "elcsent" a Real Madridtól a Tenerife edzojeként. A tréner mellett néhány új játékos is érkezik: Fernando Redondo, Laudrup, Amavisca, Quique Flores és Canizares...
1995. január 07. Izgalmas játékban, amit a madridiak az évszázad összecsapásának neveztek el akkor, a Jorge Valdano által irányított blancok lehengerelték Johan Cruyff Barcelonáját egy 5-0-ás hengerrel. Iván Zamorano triplázott.
1995. február 19. Ramón Mendoza az újraválasztott elnöke a klubnak. Mendoza 698 szavazattal többet gyujtött, mint Florentino Pérez, aki így a a második helyre szorult. A harmadik helyet Santiago Gómez Pintado szerezte meg.
1995. március 28. A stadion legszebb ünneplojét ölti, hogy éltessék a 26. bajnoki címet. A spanyol futballszövetség elnöke, Angel María Villar adja át a trófeát a Madrid kapitányának, Manuel Sanchisnak. A "szégyen négy éve" (négy év alatt mindössze egy spanyol kupa és egy spanyol szuperkupa jutott...) után ismét elso helyezést ér el a ligában az immár Zamorano, Luis Enrique, az elozoleg a Barçával összeveszo Laudrup, illetve Hierro fémjelezte alakulat.
1995. november 20. Ramón Mendoza lemondása után Lorenzo Sanz-ot választják a klub élére.
1996. július 01. Az olasz edzo, Fabio Capello Madridba érkezik, hogy átvegye a csapat tréneri pozícióját. Seedorf, Suker, Mijatovic, (a két jugoszláv 1987-ben ifi-világbajnok is volt) Panucci, Secretario és Roberto Carlos szintén ekkor érkeznek.
1997. február 02. Elhunyt Raimundo Saporta, az elmúlt ötven évben a madridizmus és a sport egyik kulcsfigurája. A klub tiszteletbeli elnöke és a FIBA elnökhelyettese volt.
1997. június 01. A csapat a 2000. mérkozését játsza a ligában, ebbol az 1000. összecsapást otthon. Erre az alkalomra az Extremadura az ellenfél és a gyozelem a királyi gárdáé. 5-0.
A Real Madrid az 1990-1997-ig tartó idoszaka a klub legsikertelenebb évei közé tartozik. Pillanatnyi sikereken kívül ez a néhány év sajnos nem a Real Madridról szólt. Ráadásul a Jonah Cruyff-féle Barcelona Európa legjobb csapatává notte ki magát eközben. A legszörnyubb az egészben az volt, hogy az utánpótláscsapatból csak elvétve került fel igazi tehetség, az igazolások pedig rendre balul sikerültek (Prosinecki, Spasics, Hagi). Valamint a csapat kétszer is Tenerifén vesztette el a bajnoki címet (a Barcelona javára...). Akadt azért néhány ragyogó tehetség, mint például Raúl vagy Guti.
1997. június 14. A Fabio Capello vezette Real Madrid újra a spanyol bajnokság éllovasa, ezzel immár a 27. alkalommal övé a bajnoki cím. Sajnos az olasz tréner a szezon végén távozott, mivel huvössé vált a viszont közte és Lorenzo Sanz között. Állítólag az elnök mindenáron a csapatban szerette volna látni fiát, az egyébként nem is olyan tehetségtelen Fernando Sanz-ot (jelenleg a Malaga csapatkapitánya)...
1997. augusztus 23. Felejthetetlen játékban az immáron Jupp Heynckes által dirigált Real Madrid megszerezte ötödik spanyol szuperkupa gyozelmét, a Barcelonát legyozve. 4-1, 1 góllal nagyobb különbséggel, mint legelso alkalommal.
1997. december 17. A stadion fennállásának 50. évfordulója. Ebbol az alkalomból visszatekinto kiállítást nyitnak meg, számos tematikus kiállítóteremmel.
1998. január 12. A FIFA a Real Madridot a történelem legjobb klubja címre jelöli. Alfredo Di Stéfanot és Puskás Ferencet a történelem 10 legjobb labdarúgója közé választják. Di Stéfanot éri a megtiszteltetés, hogy vezeti a listát.
A bajnokságban bukdácsoló csapat május 20-án döntot vív a Juventusszal az amszterdami ArenA-ban. Bár a Madrid a címvédo Borussia Dortmundot ütötte ki az elodöntoben (emlékezhetünk, a hazai mérkozés jó két órás késéssel kezdodött, mivel a hazai szurkolók a stadion déli részében ledöntötték a kaput...), a mérkozés esélyesei az olaszok voltak. A papírforma a 66. percben borult, Mijatovic (aki addig a sorozatban egyetlen gólt sem szerzett...) a legjobbkor érkezett és ezzel a találattal egyetlen hétszeres BEK-gyoztes lett a Real Madrid. Hiába azonban az Európa Kupa, Sanz késobb a meg nem nyert bajnoki cím miatt menesztette Heynckes-t is, akit Camacho követett (kemény 22 nap után vele is összeveszett Sanz...). Utódja a holland válogatottól Guus Hiddink, akivel 1998. december 1-jén a csapat megszerzi második interkontinentális kupáját, a Vasco de Gama-t legyurve 2-1-re a tokiói Olympic Stadium-ban rendezett dönto során. A Madrid gólszerzoi Roberto Carlos - Naza, a brazil kapus hatékony közremuködésével - és Raúl voltak. A bajnokságot nem sikerült megnyerni, a Barcelona lett az elso, a csapatmorál pedig erosen megromlott. Seedorf többször is összeverekedett csapattársaival.
Az ezredfordulóra egy gyoztes csapatot szeretett volna összerakni Sanz, és a halmozódó adósságok ellenére jól "be is vásárolt". Érkezett Steve McManaman a Liverpool-tól, (fizetése kezdetben napi 3 millió forintnak megfelelo összeg volt...), az év felfedezettje, Míchel Salgado a Celta Vigo-tól, az Espanyoltól Iván Helguera, a Fenerbahçétól Elvir Baljic alig 15 millió dollárért, illetve dupla annyiért az Arsenaltól Nicolas Anelka. Utóbbi ketto viszont nem váltotta be a hozzájuk fuzött reményeket, Baljic a folyamatos sérülések miatt, Anelka meg ki tudja mi miatt... Lényeg az, hogy a francia szupertehetségnek fél évig kellett várni elso góljára, ráadásul eléggé hazavágyódó volt, nem is maradt túl sokáig Madridban. Az érkezok között volt még Geremi és az "új" edzo, Toschack is. Gyengén szerepelt a csapat továbbra is... Illgner megsérült, nem volt igazán jó bevetheto kapus, bár ekkor már ott volt a felnott keretnél egy Íker Casillas nevu fiatal srác. (Szóbakerült akkoriban Sáfár Szabolcs neve is, mint lehetséges kapusigazolás.) Ekkor merült fel Vicente Del Bosque neve, mint Toschack utódja, aki a korosztályos csapatoknál dolgozott.
Az új mester végre életet lehelt a csapat játékába. A csapat legyozte a Barcelonát, majd lezakózott a BL-ben kétszer a Bayern Münchennel szemben. Ezután azonban az élete formájában játszó Fernando Redondo vezérletével idegenben sikerült két vállra fektetni a címvédo Manchester Unitedet! Redondo-t késobb a BL legjobb játékosának válaszottták. Az elodöntoben a királyiak búcsúztatják a Bayern Münchent, visszavágva a csoportban elszenvedett megaláztatásokért, majd jön 2000. május 24. A blancók megnyerik 8. Európa Kupájukat a Valencia ellenében. 3-0. A döntot Párizsban, a Saint Denis-ben tartották. Ez volt az elso olyan dönto, ahol két, azonos nemzetiségu csapat találkozott. A végén Hierro és Sanchís is szerepet kapott, utóbbi így lepipálta édesapját, aki mindig a meg nem nyert Európa Kupa miatt heccelte fiát. Erre a fiú a végére még eggyel többet is gyujtött (1998, 2000).
2000. június 16. Florentino Pérezt jelölik Real Madrid elnöki pozíciójára, egy olyan napon, amikor a tagok igen nagy számban jelentek meg. A két jelölt Florentino Pérez és Lorenzo Sanz volt. Ezzel kezdetét vette egy új fajta átigazolási politika, miszerint minden évben igazolni kell egy nagy világsztárt a támadó szekciót erosítve, miközben fiatal tehetséges védojátékosokat építenek be a csapatba. (Zidanes y Pavónes típusú átigazolási politika.)
Az Euro 2000 után megtörtént a futballtörténelem talán legnagyobb vihart kavaró átigazolása. Az FC Barcelona elismert és megbecsült csapatkapitánya, Luis Figo 37,5 millió fontért az osi rivális Real Madridhoz szerzodött. Ezzel o lett minden idok legdrágább játékosa, de nem sokig, mivel egy évre rá Zinedine Zidane követte ot, viszont érte már 47,5 millió fontot kapott a Juventus. Ez azóta is megdöntetlen maradt, hiszen a 2002-es világbajnokság gólkirálya, Ronaldo már "csak" 28 millió fontért jött az Internazionale-tól, 2003-ban a manchesteri David Beckhamért még ennél is kevesebbet, 25 millió fontot kellett fizetni. Érkezik még többek között Makelélé, Solari, Flavio Conceicao.
2000. november 05. Alfredo Di Stéfano-t tiszteletbeli elnökké nevezik ki.
2000. december 23. A FIFA a Real Madridnak adományozza a XX. század legjobb klubja címet (a listán második a Manchester United). Florentino Pérez és Alfredo Di Stéfano vették át a díjat a FIFA elnökétol, Joseph Blattertol.
2001. január 14. A Santiago Bernabeu Stadion ünneploben, mikor Luis Figo megkapja az aranylabdát a FIFA elnökétol, Joseph Blattertol. Olyan legendák mellett jutalmazták, mint Di Stéfano, Kopa, Suárez, Bobby Charlton és Eusebio. Luis Figo a harmadik Real Madrid játékos, és olyanok után nyerte ezt a címet, mint Di Stéfano - akit kétszer jelöltek - és Kopa. A BL-ben az elodöntoig jut a csapat, itt a késobbi gyoztes Bayern München útját állja, de "cserébe" megvan a bajnokság, melynek legjobbja Figo... Az átigazolási szezon legnagyobb szerzeménye a francia világ- és Európa-bajnok Zinedine Zidane.
2002 március 06-án ünnepli 100 éves évfordulóját a Real Madrid! Egy nap tele izgalmas eseménnyel a nagy "Real Madrid család" részére, habár a stadionban játszott spanyol kupa dönto mérkozésen csapatunk pocsék játékkal elvérzik, a Deportivo La Coruna gyozött 2-1-re. Nagyszabású rendezvényeket szerveznek a XX. század legjobb klubja fennállásának századik évfordulója alkalmából, ahogy a Real Madrid azt megérdemli. A következo 365 nap lesz a legfehérebb a világ labdarúgásának történetében.
2002. május 15. Újra Európa bajnokai! Kilencedik alkalommal éri el a legnagyobb kontinentális versengés csúcsát a német Bayer Leverkusent legyozve 2-1-es eredménnyel, Raúl és Zidane találatával. Immár másodszor bajnok a glasgow-i Hampden Park pályáján. A skót aréna misztikus föld lesz a csapat részére. A sorozatban végig kiváló teljesítményt nyújtva, közben Barcelonában a Nou Campban is gyozedelmeskedve, a csapat megszerzett egy trófeát, fontos és felejthetetlen csatában. Meg kellett küzdeniük a kiváló Bayer ellenállásával, egy olyan ellenféllel, aki körömszakadtáig harcolt az utolsó percig. A jelentosége ennek a döntonek az, hogy nem csak a centenárium zárása miatt fognak mindig emlékezni rá, hanem Zinedine Zidane óriási, rendkívüli gólja miatt is. Az Európa Kupa trófeája és egy csodálatos gól, a legszebb emlékek a Madrid történelmi évébol.
2002. augusztus 30. Mind megszereztük! A Real elnyerte azt az egyetlen nagy, hivatalos trófeát, ami még hiányzott a vitrinbol: Az Európai Szuperkupát a holland Feyenoord elleni, Monacoban játszott dönton érte el a csapat. Roberto Carlos elso góljával már körvonalazódott a gyozelem, és még egyszer betalált a hálóba. Van Hooijdonk szabadrúgásból kicsit kurtított az elonybol, de Guti szépített, beállítva a végeredményt 3-1-re. A blancok látványos showt hoztak az összecsapás alatt és végül két vesztett dönto után - 1998-ban és 2000-ben a Chelsea, illetve a Galatasaray ellenében - az Európai Szuperkupa Madridba érkezett. Isten hozott!
2002. augusztus 31. Ronaldo megérkezik Madridba. Figo 2000-es, Zidane 2001-es átigazolása után Ronaldo lesz a harmadik megasztár aki a Santiago Bernabéu gyepére lép Florentino Pérez elnöksége alatt. Kemény tárgyalások után az Inter Milannal még a nyár folyamán, augusztus 31-én aláírják az új klasszis szerzodését. A 2002-es Világbajnokság gólkirálya, Brazília ötödik világbajnoki címének megalapozója a 11-es számot kapja a csapatnál. A brazil csatár október 6-án mutatkozik be Madridban. A 63. percben lépett pályára és a 64-ben már gólt is lott. A 78. percben duplázva egy csodálatos gyozelemhez segítette a csapatot az Alavés ellen. (5-2)
2002. dec. 03. ...Világbajnok! A Real Madrid harmadik interkontinentális kupáját nyeri Yokohamában (Japán). Az elso 1960-ban a Penarol ellen volt, a második pedig az 1998-as Vasco da Gama elleni. Ez alkalommal a riválisként a paraguayi Olimpia de Asunción szerepel, a 2002-es Libertadores kupa bajnoka. A végeredmény 2-0. Ronaldo "nyitotta" a mérkozést a 13. percben fantasztikus támadás után szerzett góllal. Az Olimpia elso félidoben mutatott ellenállása ellenére a Madrid tisztán hozta a második félidot is és végül megerosítette a gyozelmét Guti fejesével a 84. percben. Ezzel a trófeával triplázott a királyi gárda a centenáriumi év, a 100. születésnap alkalmából.
2003. június 22. A Real Madrid fehérre festi a bajnokságot 29. alkalommal a történelmében. 38 mérkozésnapon át nem volt gazdája a trófeának, amikor a Real megverte az Athletic Bilbaot (3-1) a feldíszített Bernabéuban. A Real Sociedad volt a gárda üldözoje, nagyon szorosan a nyomában. A baszk team otthoni gyozelmét az Atlético Madrid ellenében (3-2) Ronaldo (2) és Roberto Carlos góljai törölték. Ezt a ligagyozelmet Ronaldo Ligájaként emlegetik. A brazil csatár 23 találatot szerzett október 6-i bemutatkozása óta. Raúl 16 gólja volt a tökéletes kiegészítés, ok ketten halálos duót formáztak. Ronaldo egyébként nem csak bajnok, gólkirály, de aranylabdás is ebben az évben... És ha nem sérül meg a BL-elodöntokre, és ha bemegy Figo 11-ese Torinoban...
2003. július 2. Új gyémánt csillog a királyi koronán: David Beckham. Luis Figo (2000), Zinedine Zidane (2001) és Ronaldo (2002) után az angol kapitány a negyedik nagy igazolás a Florentino Perez érában. Az új 23-as mezt az egykori Manchester United játékosnak maga Florentino Pérez és Alfredo Di Stéfano nyújtotta át. Beckham nagyszabású bemutatására a Raimundo Sporta Stadionban került sor 499 meghívott újságíró elott.
2003. augusztus 27. Itt a hetedik spanyol szuperkupa gyozelem. A Bernabéu-i eszme garantálta, hogy ismét a fehérek vehessék át a kupát a rajongóik elott. A 3-0-ás Madrid tripla semlegesítette a spanyol kupa gyoztes Mallorca 2-1-es otthoni diadalát. Raúl kezdte a sorozatot épp a félidei szünet elott a 44. percben, Ronaldo az 52.-ben egy hatalmasat rúgott, majd Beckham tette az i-re a pontot Ronaldo közremuködésével. Az elso ünnep a Bernabéuban a 2003/2004-es idényben.
2004. május 12. A madridizmus történelmi dátuma. Ezen a napon rakták le ugyanis az alapkövét a jövendobeli Real Madrid edzoközpontnak (Ciudad del Real Madrid) amely a Valdebebas parkban helyezkedik el. Összesen 120 hektár földterület lett elosztva, melyet a klub késobb szabadon használhat. Edzéslehetoséget biztosít a csapatnak és mindezek mellett több millió gyermekpalánta érhet profi futballistává. Ezeknek a terveknek a megvalósítása nagy kihívás Florentino Pérez, és a jövo Real Madridja számára. A nyár legfobb célpontja az átigazolási piacon nem titkoltan az Arsenal játékosa, Patrick Vieira, akiért a vezetoség képes lett volna 23,1 millió fontot is kifizetni. Augusztusban majdhogynem minden nap "leigazolta" valamelyik újság a franciát, de végül az üzletbol nem lett semmi, érkezo azonban akadt: a korábban szerzodtetett Samuel mellé két meglepetésember, a Liverpool-i Michael Owen és a Newcastle-i Jonathan Woodgate. Utóbbi hosszú sérülés után csak a 2005-ös Bernabéu-kupán mutatkozhatott be.
A 2004-2005-ös szezont bukdácsolva kezdte a csapat, rövid idon belül Camacho, García Remón, majd Luxemburgo követték egymást az edzoi székben. Az idény talán legemlékezetesebb mérkozése az április 10-ei El Clásico volt, amikor telt ház elott a Bernabéuban 4-2-re diadalmaskodott a királyi gárda. A Bajnokok Ligájából azonban a Juventus igen korán, már a legjobb 16 között búcsúztatta a csapatot. Tíz évre visszamenoleg nem tudunk olyat mondani, hogy a madridiak ne jutottak volna be a legjobb nyolc közé. Kivéve, amikor nem is indultak (1997)...
A 2005-2006-os szezonra nagybevásárlást vitt véghez a vezetoség. Majdnem 100 millió eurot költött új igazolásokra, a szerzemények pedig kevésbé váltották be a hozzájuk fuzött reményeket. Bár a BL-csoportból való továbbjutás hamar eldolt, a csoportelsoségre esélyt sem adott a Lyon, a bajnokságban pedig több rangadót is elbukott a csapat, hazai pályán borzasztó mutatókkal rendelkezik. Wanderley Luxemburgo után pedig ismét új edzo a csapatnál: korábban a Castillát irányító Juan Ramón López Caro. És hogy mit hoz a 2006-os év? Ezt egyelore nem lehet tudni... Mindenesetre máris van két új szerzeményünk, Cicinho és Cassano.
A 2006-07 -es szezonnak bizakodva néztünk elébe.Fabio Capello személye szinte biztosíték a sikerre, de ezen kívül ezen a nyáron elmaradtak a nagybevásárlások,ehelyett ebben az évben tudatos csapatépítést lehetett megfigyelni.Hiszen a mindig gyengélkedő Real védelem tengelyébe megvetteék a világbajnok Cannavarót, hogy tegye rendbe a hátsó alakzatot.Valamint jött Diarra és Emerson akik meg tudják szűrni a középpályán a táadásokat.Egyedül talán Reyes és Van Nisterooy érkezését nem látjuk szükségesnek hiszen ezeken a posztokon így is olyan sztárjátékosok vannak, mint Ronaldo,Raúl, Robinho és Cassano, de kétségtelen mindkét csatár nagy fogás lehet......
HAJRÁ REAL!!!! |
AJÁNLOM AZ OLDALT
